Halak | Halak |
|
|
|
|
Ha általánosan szeretnénk meghatározni a halakat, akkor azt mondhatnánk, hogy a halak azok a vízi gerinces állatok, melyek életük során kopoltyúval lélegeznek, változó testhőmérsékletük van és mozgásszerveik az úszók. Ha viszont a körszájúakra gondolunk, akkor már látszik, hogy ez a meghatározás sántít, így egy kicsit részletesebben is érdemes foglalkozni a kérdéssel. A halak tipikus testformája az oldalról bizonyos mértékben lapított orsó alak, mely igen áramvonalas, könnyű mozgást tesz lehetővé egy sűrűbb közegben, a vízben. A test alakja az állóvízi fajoknál magasan ívelt, míg a gyors vagy gyorsabb folyású vizekben élőknél inkább dominál az orsó alak. A fenéklakó fajoknál a fej és a törzs lapított lehet. A halak testén három testtájat különbözetünk meg: a fejet, mely az orrtól a kopoltyúrésig terjed és mozgathatatlanul kapcsolódik a törzshöz, mely a végbélnyílásig tart. A törzsön találhatók páros mell és hasúszók, illetve a hátúszó, ami áthúzódhat a farokra is, mely a végbélnyílástól a farokúszó végéig tart. A halak testmérete igen tág határok közt mozog, az 1 - 2 centiméterestől egészen nagynak számító több méteresig terjedhet. A halak egyik sajátossága a testük síkossága, melyet egy, a teljes testfelületen megtalálható nyálkaréteg okoz. A nyálkaréteg súrlódáscsökkentő illetve védő funkciót is betölt. A felső bőrrétegben, a hámrétegben fejlődhetnek a halak sajátos kültakaró képződményei, a pikkelyek. A pikkelyek alakja, mérete, illetve a pikkelysorok száma és az oldalvonalon található pikkelyek száma fontos faji határozóbélyeg. A halak színét a bőrükben felhalmozódó pigmentek okozzák. Halaink belső vázszerkezetét csont és porc építi. A koponya egy igen összetett kisebb csontokból összeálló rendszer, akár 200 - 250 kisebb nagyobb csontból állhat. A csontos halak tengelyét a csigolyákból álló gerinc és bordák adják. Az úszók közül a mellúszók a koponyához ízesülnek, míg a többi úszó többé-kevésbé független a vázrendszertől. A halak izomzata egyszerű, legnagyobb része a törzs két oldalán helyezkedik el. A halak légzőszervei a fésűs kopoltyúk, melyek több ívben helyezkednek el a fej hátsó részének két oldalán. A halak általában váltivarúak, a hímeket tejesnek, a nőstényeket ikrásnak nevezzük. Ritka az ivari kétalakúság, nehéz megkülönbözetni a tejes és ikrás egyedeket egymástól. A halak nászát ívásnak nevezzük, a fajonként történhet párosan vagy csoportosan. Az ivadéknevelés, ivadékgondozás ritka. Védelmük A hazai halfajok esetében a szabályozás nem csak a védett fajokra terjed ki, hanem a horgászható fajokra is. A védettség fajtái a tilalmi időszakok, mely fajonként más és más időszakra, de az ívási idejükre esik. Ezen kívül vonatkozik rájuk méretkorlátozás is, ami a legkisebb kifogható méretet jelenti. Ezen felül fogási mennyiségi korlátozás is van, mely lehet fajonként darabszámra illetve tömegre vonatkozó. A további oldalakon mi csak a törvény által védetté, illetve fokozottan védetté nyilvánított fajokat fogjuk tárgyalni. Rendszerezésük Kiemelten a hazánkban élő halfajokra az Állkapcsosak (Gnathostomata) főosztályán belül osztály: Sugarasúszójú halak - Actinopterygii
|
