Kétéltűek osztálya (Amphibia)

A kétéltűek hozzávetőlegesen 350 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, virágzásukat a karbon és perm időszakban élték (i.e. 350-250 millió év). Napjainkban szinte az egész földet benépesítik, kivételt képeznek azon területek, melyek nem felelnek meg életfeltételeiknek. Ilyenek például az egész évben hideg területek (sarkvidékek, magashegységek), vagy az egész évben nagy kiterjedésben száraz területek (pl. sivatagok). A tudomány több mint 4400 kétéltűfajt ismer, melyből Magyarországon 18 faj biztosan előfordul. Magyarországon az összes kétéltű védettséget élvez!

A kétéltűek változó testhőmérsékletű, rendesen négy lábon járó állatok, melyek a törzsfejlődés során elsőként tudtak elszakadni, ha időlegesen is, a víztől. Azért időlegesen, mert életük során nem tudnak teljesen elszakadni a víztől; többek közt szaporodásuk is vízhez kötött, és bőrük sem tud ellenállni a szárazságnak. Nincsen hőszigetelő berendezésük, nincsenek a bőr alatt zsírpárnák. A kétéltűek általában fiatal korukban kopoltyúval, később pedig kezdetleges tüdővel lélegeznek. Ez azt jelenti, hogy a kétéltűek átalakulással fejlődő állatok, alakjuk fiatal korban nem azonos a szülőkével, ez csak későbbi átalakulásukkal válik hasonlóvá. A fiatal egyedeket lárvának nevezzük.

Bőrük csupasz, nincs rajta az emlősökéhez hasonlatos szőrzet, vagy a madarakéhoz hasonló tollazat, valamint páncélszerű, vagy szaruképződmények sem szoktak kifejlődni. Valamennyi kétéltű bőrében bőségesen találhatók tejszerű nedvet elválasztó mirigyek. A mirigyek rendesen el vannak szórva a test egész felületén, azonban esetenként felhalmozódnak egyes pontokon, mint pl. a gőtéknek és a varangyoknak a nyakuk két oldalán, azért azokat fülmirigyeknek (parotoidáknak) is szokták nevezni. Egyetlen kétéltű sem iszik az általánosan ismert módon, hanem az élete fenntartására szükséges vizet a bőrén keresztül veszi fel. Érzékszerveik általában fejletlen, látásuk az 1-2 centimétertől a pár méterig terjedhet, sok esetben csak a mozgást érzékelik.

Valamennyi kétéltű váltivarú, általánosan jellemző rájuk az ivari dimorfizmus, ami a nemek közti alakbeli különbséget jelenti. Lehetnek külső, vagy belső megtermékenyítésűek, az előbbi a farkatlan, az utóbbi a farkos kétéltűekre jellemző. A vízbe lerakott petékből általában 1-2 hét alatt kifejlődnek a lárvák, mely a vízhez alkalmazkodottak, majd újabb 11-15 hét elteltével átalakulnak és kifejlődik kezdetleges tüdejük, elhagyják a vizet. A legtöbb kétéltű később sem távolodik messze a víztől, de legalábbis a párás, nyirkos helyeket kedveli. Éghajlatunkon a számukra kedvezőtlen hideg időszakot szinte hibernált, 6-8 fokos állapotban töltik vizek iszapjában, fagyvédett üregekben, lyukakban elásva magukat.

Rendszertani áttekintés, kiemelten a Magyarországon előforduló fajokra: 

Farkos kétéltűek rendje (Caudata)

Általánosan elmondható róluk, hogy az átalakulás során a farkuk nem tűnik el, nem redukálódik. Testük általában megnyúlt, hosszúkás, négy végtagjuk hasonló fejlettségű, vagy a hátsó valamivel fejlettebb. Az elülső lábakon 3–4, a hátulsókon pedig 2–5 ujjuk van. Fejük általában nagy, felülről lapított. Bőrük sima, szemcsés vagy szemölcsös, de mindig gazdag mirigyekben, s a mirigyek esetleg nagyobb csoportokban (a szalamandrák fülmirigyei) vagy sorokban rendeződnek el.

Szalamandrafélék családja (Salamandridae)

    Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)
    Alpesi gőte (Triturus alpestris)
    Tarajos gőte (Triturus cristatus)
    Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex)
    Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)
    Pettyes gőte (Triturus vulgaris)

Farkatlan kétéltűek rendje (Anura)

Jellemző a farkatlan kétéltűekre a zömök, farkatlan törzs, a széles, erősen lapított az orr táján kihegyesedett vagy lekerekített fej. A nyak szinte meg sem különböztethető náluk. Négy jól fejlett végtagjuk van és sima, durva vagy szemölcsös, azonban mindig csupasz a bőrük. Szemeik aránylag nagyok, nagyon mozgékonyak, vagyis üregeikbe messze visszahúzhatók és többnyire kifejezettek. A végtagok nemek és fajok szerint különbözők, különösen ami az elülsőknek a hátulsókhoz viszonyított hosszúságát, valamint az ujjak számát, hosszát és alkatát illeti. Mozgásuk változatos, egyes békák, különösen a szűkszájúak közé tartozók, csak lassan másznak, mások nagyon fürgén futnak, nagyobb részük azonban ugrándozva változtatja a helyét.
Sok faj a színét változtatni tudja. Meg lehet figyelni, hogy színruhájuk bizonyos fokig, nem ritkán pedig teljesen alkalmazkodik a környezethez, és megfigyelhető az is, hogy gyakran nászruhát öltenek.
Mivel a bőrt az alatta fekvő izmokkal összekötő szövet a békáknál hiányzik, azért a bőr csak nagyon lazán fekszik a testen. Valamennyi békának igen nagy, zacskóalakú tüdeje van, valamint páros vagy páratlan hanghólyag jellemzi őket.

Korongnyelvűbéka-félék családja (Discoglossidae)

    Vöröshasú unka (Bombina bombina)
    Sárgahasú unka (Bombina variegata)

Ásóbékafélék családja (Pelobatidae)

    Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

Varangyfélék családja (Bufonidae)

    Barna varangy (Bufo bufo)
    Zöld varangy (Bufo viridis)

Levelibéka-félék családja (Hylidae)   

    Zöld levelibéka (Hyla arborea)

Valódibéka-félék családja (Ranaidae)

    Gyepi béka (Rana temporaria)
    Mocsári béka (Rana arvalis)
    Erdei béka (Rana dalmatina)
    Tavi béka (Rana ridibunda)
    Kis tavibéka (Rana lessonae)
    Kecskebéka (Rana kl. esculenta)

Itt meghallgathatod a Magyarországon előforduló békafélék hangjait!